„A háború kitörése megdöbbentette, de valami titkos öröm is villogott benne. A nagy változás lehetősége“ – így rögzítette nevelt lánya Móricz Zsigmond 1914. júliusi reakcióit.[1]  Mint sokan mások a korabeli magyar szellemi élet vezetői közt, ő is azt hitte, hogy a háború  megerősíti  Magyarország  helyzetét.  Támogatta  a háborút,   mert  nélküle elérhetetlennek tűnt, hogy Magyarország megszabaduljon az osztrák-magyar dualizmus egyre többször hátrányos nehezékeitől. Az orosz betörés hírére a mai Kárpátalja területére utazott. 1914. augusztus 24-én előbb Losoncra utazott, október 19-én Valócon, Lavocsnéban a galíciai frontvonalon igyekezett tájékozódni. Novemberben pedig keleti hadszíntéren az orosz betörést megakadályozni, illetve lassítani igyekvő Szurmay-hadseregcsoporthoz csatlakozott.[2]

Móricz Zsigmond egy vöröskeresztes vagon előtt az első világháború végén.

Móricznak és a Nyugat többi vezető írójának elvben nem kellett volna katonának állnia. Naplójában arról számolt be, hogy 12 éves korától nem volt beteg. Amikor megjelent a sorozóbizottság előtt, mégis arra hivatkozva, hogy az egyik szemére alig lát és szívzavara is van, a bizottság alkalmatlannak találta őt a frontszolgálatra.[3] Ő viszont több más magyar íróhoz  – pl.   Molnár Ferenchez, Vészi  Margithoz, Tersánszky Józsi Jenőhöz, Kassák Lajoshoz – hasonlóan önként jelentkezett haditudósítónak. Kérését Tisza István miniszterelnök 1915. november 17-én engedélyezte. Még októberben elindult Galíciába. Erről az útról írta a Vérben, vasban kötetben összegyűjtött novelláit.[4] Alig egy hónapot tölt a galíciai fronton, s iszonyattal menekült haza. Novemberben azonban megint kiment a frontra.

Móricz Zsigmond a harcoló katonák közt is azokat a jeleneteket, jelenségeket kutatta, amelyekben az emberiesség mutatkozott meg. Jegyzetfüzetét és ceruzáját mindig készenlétben tartotta, hogy lejegyezzen egy-egy elcsípett mondatot. Ezek ihletik meg elbeszéléseit. Éppen ezért az ütközetek, csatajelenetek az ő tudósításaiban rendre háttérbe szorulnak. Katonái a fronton is az otthoni életüket élik pl. Kis Samu Jóska, A macska, Hazaitta magát, Unalmas nap a fronton... c. elbeszéléseiben.

A „galíciai vérmezőkön írt“ Kis Samu Jóska két lövészárokban magukra maradt székely katona történetén keresztül annak állít emléket, hogy a front két oldalán az apai érzések ugyanolyan érzelmeket váltanak ki oroszból és székelyből. A senki földjén álomba merült orosz katonától a kétnapos  éhség  csillapítására  kenyeret  lopó  székely  katona  visszaadja  az  orosznak a kenyeres zsákkal együtt hozzá került gyermekbölcsőt formázó faragványt: „A két apa egymásra nézett, aztán gyorsan elfordult. Mindkettő szégyellte a harcmezőn a férfiszemben a könnyet . . .“ [5] Ezt a novellát a Hadi kis tükör ciklusba sorolta.

Az Erdei kis piros virágok címmel 1915-ben írott frontnovellát szokták az irodalomtörténészek a háborús valóságot először reálisan ábrázoló Móricz-elbeszélésként emlegetni. Az előkészületek nélkül a frontvonalra kikerült bakákkal együtt az író és az olvasó is szembesül az értelmetlen halál iszonyatával.[6] A háborús években kiadott legfontosabb novellás kötetei 1916-ban és 1918-ban jelentek meg A tűznek nem szabad kialudni, Novellák a háborús időkből (1916), illetve Vérben, vasban, Kis képek a nagy háborúról (1918) címmel.[7] 

Egy 1916-ban írott levelében arról számolt be, hol húzódtak a korabeli magyarország háborús cenzúra  tiltó   határvonalai:   „...Sok   cikket,   novellát   írtam,   amiben a leghatározottabban küzdöttem a háború gondolata ellen. Soha egy sem jelent meg. Már a lapban, ahova dolgoztam, tüntetésből kiadták egy elbeszélésemet, amelynek csak az első tíz sorát s az utolsó öt sorát hagyta meg a cenzúra, a többi szöveg helyén fehér hasábot hagyott a nyomda.“ Felkereste a cenzort, aki azt mondta neki, hogy mindent írhat: „mindent, ami a háborúra lelkesíti a népet.“[8] Ezért a Szegény emberek c. elbeszélésében egy olyan történetet állított olvasói elé, melyben minden a bűnös személy védelme mellett szól. A mű megalkotását, barátai elmondása szerint végigszenvedte.[9]

 A keleti fronton elesett testvérének, a háborúba önkéntesként jelentkező Móricz Istvánnak a halála miatt érzett fájdalmát a Műteremben című karcolatában Rippl Rónai József művészetével foglalkozó sorok közé rejtve, értelmetlen tömeghalálként írta le a háborús pusztítást.[10] Rippl Rónai József műtermének nyugalmat és békét szimbolizáló színei helyett a háború zavaros színorgiájában a halál és a gyász színeié lesz a főszerep. Frontélményeiről sorozatot indított a Pesti Hírlapban Inter arma (1915.november 28.-december 21.), majd Magyarország a háború alatt címmel.

 Móricz Zsigmond feleségével, Jankával.

Felesége, Holics Janka folytonosan megjegyzéseket tett Móricz műveire. Ennek hatására megsemmisítette azokat a verseit, melyeket az első világháború alatt írt. Frontélményeit azonban féltve őrizte. Kilenc kéziratos kötetbe rendezte és köttette, s Tükör címmel 1915-ben kéziratot átadta feleségének. Feljegyzései saját bevallása szerint előkészületek voltak egy megírandó „háborús epochá”-hoz, amelyből Élet a Kereszten címmel a Nyugat 1914. szeptemberi és októberi számában mindössze két rövid részlet jelent meg.[11]

 Móriczot háborús tudósításai és novellái alapján úgy jellemezhetjük, hogy rövid ideig tartó lelkesedését már az első kárpátaljai és galíciai frontélményei gyorsan szerteoszlatták. Testvére  halála  és  a haditudósítói  élményei  1915.  folyamán  már  megérlelték  benne a háborúellenességet...

[1]  Móricz Virág: Apám regénye.i. m. 145

[2]  Báró Szurmay Sándor, a Tisza kormány honvédelmi államtiktára 1914 novemberében harctéri szolgálatra jelentkezett. A 38. honvéd gyaloghadosztály parancsnokaként az Ung völgyében álló, később róla elnevezett honvéd hadtest parancsnokává nevezték. Ezt a hadtestet további egységekkel megerősítették, és Szurmay már hadcsoportként irányította a térség legnagyobb osztrák-magyar katonai csoportját. 1914–15 telén súlyos veszteségekkel járó védelmi harcokat vívott Zboró és  Bártfa vidékén. A Szurmay hadteste novembertől december 5-éig az Uzsoki-hágónál megállította az  orosz betörést. Katonái a zord téli időjárási körülmények közt hatalmas küzdelemben akadályozták meg az oroszok még nagyobb áttörését. Móricz Zsigmond ennek a hősies védekező hadjáratnak volt a szemtanúja. Cséve Anna: Móricz Zsigmond. Életkép-sorozat, Elektra kiadóház, Budapest, 2005, 46.

[3]  Szilágyi Zsófia: Móricz Zsigmond. Kalligram, Pozsony, 2013, 226.

[4]  Móricz Virág: Apám regénye. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest 1963. 146.

[5]  Móricz Zsigmond: Kis Samu Jóska, In: Móricz Zsigmond: ELBESZÉLÉSEK II. (1913—1915) (=Móricz Zsigmond Összegyűjtött- Művei)

[6]  Vargha Kálmán a kritikai kiadás kapcsán írt recenziójában a következőket írta erről a novelláról: „Móricz valóban a saját szemével nézett körül a frontokon és volt bátorsága ahhoz, hogy megírja az igazságot, már amennyire a háborús cenzúra engedte. Néhol a teljes érthetetlenségig csonkították meg a cenzorok a cikkeit. 1915 júliusában jelenik meg a Világban az Erdei kis piros virágok c. frontnovellája. Azt mondja el benne, hogy egy tartalékszázad hogyan kerül ki váratlan parancs folytán a tűzvonalba. Hogyan kerülnek a »puskaport még alig szagolt« újoncok a halál ijesztő közelségébe. Mintha Móricz is ezzel az írásával esett volna át valamiféle tűzkeresztségen, a maga módján való »háborús« író tűzkeresztségén. Az olvasót a front, a háború valóságával döbbenti meg ez a nagyszerű írás“. Vargha Kálmán: Móricz Zsigmond: Elbeszélések III. (1916—1919) (=Móricz Zsigmond Összegyűjtött- Művei) Sajtó alá rendezte: Illés Endre. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1953. Irodalomtörténeti Közlemények 1954. 2. 232.  http://epa.oszk.hu/02500/02518/00146/pdf/EPA02518 _irodalomtortenet_1954_02_230-235.pdf (Letöltve: 2015.02.21.)

[7]   Az alcímek is mutatják, ezeknek a novelláknak a fő célja az volt, hogy emberileg hiteles képet adjanak a háborúról.

 [8]   Móricz Virág: Apám regénye, i. m. 157.

 [9]   Takáts Miklós: Narrativitás és traumatikus tapasztalat Móricz Zsigmond Szegény emberek című novellájában.Kalligram, 2010. június_augusztus, http://www.kalligram.eu/Kalligram/Archivum/2010/XIX.-evf.-2010.-junius-augusztus-Moricz/Moricz/Narrativitas-es-traumatikus-tapasztalat-Moricz-Zsigmond-Szegeny-emberek-cimu-novellájában.

[10]   „Mentél előre, önként jelentkező, ki ellent állni közőrületnek sose tudtál, mentél hősnek, mint kisdiák cigarettás iskolakerti tekergőnek beálltál, mert idegeidet megzavarta közösség, más idegek őrületével. És elbuktál legelső, ahogy egyensúlyra szükség lett lelked erői közt. Nyájat nevel ez a Lét, csordába terel nagyot, kicsit s mind összegyűri. Megtöri, lecsiszolja hegyét, kavicsot csinál csorba kövekből. Görög lefelé tarka kavics, egyéniségtelen lefelé görög, csakis amerre többi, ár viszi, sepri, sodorja semmibe, mint malom garatja bedöntött zsák gabonát. Őröli lisztté, porrá, földdé, amelyből vétetett, jaj így. Karthágó és Róma harca megújult, mennek az emberek ezrei, omlanak, ömlenek, ölnek, rágnak, ütnek, gyilkolnak, élnek, esznek, dalolnak, meghalnak.Nyugat, 1915. 8.évf. 21.sz. november 1.

[11]  Móricz Zsigmond: Tükör I. Írókról, művészekről. Közzéteszi: Cséve Anna, Holmi 2004. 12. szám http://www.holmi.org/2004/12/moricz-zsigmond-tukor-i-kozzeteszi-cseve-anna