Mednyánszky László 1852. április 23-án született Beckón. 1872-ben beiratkozott a müncheni festészeti akadémiára, majd Párizsba utazott, ahol Isidore Pils volt a mestere, aki háborús festőnek számított, a krími háborúban vett részt és festett képeket. 1876 telén kezdi megfesteni a csavargók és alkoholisták világát.

A Mednyánszky-család a XIII. században Lengyelországból került a Felvidékre. Első magyar birtokát, a Trencsén vármegyei Mednét II. Endre királytól kapta. A birtokkal járó Mednei név alakult át a későbbiekben Mednyánszkyvá. Egész életét a társtalanság és a magárahagyatottság, s az ebből fakadó helyváltoztatási kényszer lengi át . Már gyermekkorában hamarabb tudott rajzolni, mint beszélni. Így jobban tudta magát kifejezni. Apja mérnöknek küldte Zürichbe, de betegsége miatt még felvételi vizsgája sem sikerült. 1872-ben a müncheni festészeti akadémiára járt. Az itt elsajátított rajztudása is inkább hátráltatta.¹

 A festő kedvenc témakörét a csavargók képezték. Állandóan utazott, sehol nem lelte helyét, nem tudott beilleszkedni a társadalomba, örökösen magányos volt, ezért a szintén utazó bűnözők és alkoholisták között érezte jól magát. Beépült közéjük, hogy a lehető leghitelesebben tudja őket ábrázolni.² Vonzódott az életveszélyes dolgokhoz. Például Olaszországban az Etna kitörését közvetlen közelről szemlélte.³

 Az első világháborúban sok festő jelentkezett önszántából tudósítani vagy katonai szolgálatra. Több művészt behívóparanccsal köteleztek a részvételre. Ekkor Mednyánszky hatvankét éves volt. Sajnálatára katonának nem vették be, és festőnek is csak Tisza István felszólalásakor. A Budapesti Hírlap harctéri rajzolójaként jutott el az északi harctérre.

 Festőként ott volt még Szerbiában és Dél-Tirolban. Az olasz fronton meg is sebesült.⁴      

A Kárpátokban és az Alpokban látott rengeteg halott még sokáig kísértette. 1916-ban Szilveszterkor nővérének írott levelében azt kívánja: „...Bárcsak mihamarább vége lenne ennek a véres álomnak!“ ⁵

Mednyánszky László (jobb oldalt) hadifestők társaságában.  

A harctereken a zsebében hordott noteszeiben skicceket, vázlatokat készített, melyeket műtermében festett meg pontosabban. Szokása volt egyszerre több képen is dolgozni. A fronton 10-12 perc alatt készített egy vázlatot, ami otthon, nyugodt körülmények között 5-6 képet egészített ki egy nap alatt. Háborús képein ritkán láthatunk fegyvert, illetve halottakat, és nem ábrázol öldöklést, de még így is tökéletesen szemlélteti a kíméletlen, szomorú háborút.

 1917-ben az olasz frontra megy, de vesebaja miatt egész télre kórházban maradt. 1919. Április 17-én agyvérzésben halt meg.

Mendyánszky képeit általában két csoportra szokás osztani. Az egyikbe a hadsereg vonulását, tömegjelenteket ábrázol, a másik portrékat ad a sebesültekről, foglyokról, vagy a halott katonákat ábrázolja. Különösen az utóbbiak erős érzelmi hatást váltanak ki, mert előtérben az emberi dráma, míg a háttér nyugalmat sugároz. Az ehhez hasonló ellentétek gyakoriak nála.

Katonaportréi is több csoportra bonthatóak aszerint, hogy megrendelésre vagy saját kedvtelésből készültek. Ismét külön csoportot alkotnak a tábori és frontéletet megörökítő képek (Tábori jelenet, Parancsosztás). Háborús képeinek nagy csoportját képezik a vonuló trének, ezek az állandó helyváltoztatást mutatják.⁶ Nem az egyes tragédiákra összpontosított festés közben, hanem egy-egy képén összefoglalta művészi- filozófiai mondandóját, álláspontját. Naplót is vezetett, melyet görög betűkkel írt, magyar, német és francia nyelven. Ezt Brestyánszky Ilonának sikerült megfejtenie.⁷

Háborúban

Halottak

Fogolytábor

Sebesült katona

Malonyai Dezső írja róla, hogy műtermei üres szobák, amiknek egy a lényege, hogy jól megvilágított legyen. Nincs benne bútor csak néhány láda. Így nem okozott gondot neki, hogyha késő estig festett valamit, és már nem tudott hazamenni. Ekkor lefeküdt a földre, kabátját feje alá rakta. Ennek az volt az előnye, hogy másnap reggel nem kellett visszautaznia, hanem máris helyben volt. Gyakran szegényeknek ajándékozta rajzait, mert őt csak addig érdekelte, amíg be nem fejezte azt.

¹ Deák Dénes : Festő a világháborúban, Mednyánszky László festészete 1914-1918, Budapest, Gondolat-Ides Tours Kft, Budapest 1991. 12. 12.

²Uo. 22.

³Uo. 18.

⁴Uo.19.

⁵Uo.19.

6Uo.26.

 ⁷ Uo.31