Molnár Ferenc, Vészi Margit, Móricz Zsigmond

       Balázs Béla, Bíró Lajos, Gyóni Géza, Szép Ernő, Tersánszky Józsi Jenő

   A főhadiszállásokra jelentkezett magyar írók haditudósításai irodalmi jellegűek, sokszor – mint például Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Bíró Lajos, Tersánszky Józsi Jenő, Gyóni Géza, Balázs Béla, Szép Ernő esetében – irodalmi értékük megkérdőjelezhetetlen.[1] Ebből kifolyólag tudósításaik jóval erőteljesebben közvetítették a harctéri események hangulatát, az emberi érzéseket, s jóval inkább magukkal ragadták az olvasókat, mivel a költői képek közelebb álltak a hétköznapi emberekhez, mint a távirati irodák hivatalos vagy éppen a katonai körök hivatásos megközelítései.

   A népszerű és közkedvelt írók közül különösen Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Szép Ernő, Vészi Margit tűnt ki haditudósításaival a háború első évében.[2] Ők voltak azok, akik a csataterek közelében gyűjtötték információikat és írták meg benyomásaikat. A pesti országos újságok, megyei lapok által időről időre kiküldött tudósítók, újságírók szintén azzal a szándékkal kelnek útra, hogy lehetőség szerint minél pontosabb képet adjanak. Természetesen különböző színvonalú beszámolók születtek. Egyesek műveikben felnagyítva, a hazafias pátosszal telített stílusban írták le az irtózatos veszteségeket, az ország épségét fenyegető orosz betörés eseményeit. Mindezt saját érzelmeikkel, véleményükkel megfűszerezve. Eközben gyakran megfeledkeztek arról, hogy elsődleges feladatuk  a hátország  minél  hitelesebb  tájékoztatása  lett  volna.

   Az első világháború történései és maga a háború lefolyása egyaránt nagy kihatással volt az írókra,  költőkre,  festőkre  és  más  művészekre.  Szinte  mindegyikőjük  tudatában  volt, érzékelte, hogy valami teljesen újnak, egy gyökeres változásnak a tanúja, ami meglehet, alapjaiban változtatja meg a világot. Némely szerzők háború alatt fogant irodalmi műveiben érzékelhető a hangulatok változása – mindenekelőtt az, hogy kezdeti lelkesedésük letargiába, a mindent megváltó örömük csalódottságba fullad. A háború kezdetét sokuk örömmel fogadta. Meglehet, hogy azért, mert bíztak valamiféle igazságtételben, vagy csupán csak a boldog békeidők világát utasították el, ez által reménykedtek egy tisztító hatású pusztításban. Sajnos a háború valóban egy világégés volt és a várt tisztító hatása sokak számára elmaradt.

[1] A háborút katonaként vagy tudósítóként megélt  írók tevékenységét a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) 2014 november 5. és 2015 január 10. között reprezentatív kiállítás keretében mutatta be „Maradni szégyen, veszni borzalom” – Magyar írók az első világháborúban címmel. A kiállítás rövid bemutatóját ld. a PIM honlapján  http://www.pim.hu/object.2a37ecf8-8533-4488-a0e9-73869a2215f8.ivy (Letöltve:2014. 12.30.)

[2] 2014-ben két kötet is közreadott egy-egy válogatás a magyar írók háborús írásaiból. Két tűz között. Magyar írók első világháborús novellái. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2014. 288 ; Bedécs Gyula – Trukáné Katona Zsuzsa (szerk.): A harcok könnye és vére. Költők és írók az első világháborúról c. könyve.